Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fenéktalaj

2008.03.09

Az akváriumban három okból szükséges fenéktalaj: álcázást nyújt a halaknak, táplálékforrás a növényeknek és része lehet a szűrőrendszernek.
Rendkívül fontos, hogy a talaj anyaga az adott akváriumrendszernek megfelelő méretű és típusú legyen.

A talaj, mint álcázás

Ha a talaj színe ugyanolyan árnyalatú, mint a halak hát, a talaj álcázni fog. A legtöbb esetben a hal háta sötét, így felülről nézve egybeolvad a mederrel és részben álcázza a halat felülről. Ugyanígy, alulról nézve a világosabb has a felülről jövő fénnyel olvad egybe.
Az akváriumban azonban az édesvízi halak vonzóbbak, ha a medence alja sötét színű, mert a világos anyagról - mint a kvarchomok - visszaverődő fényben a halak fakóbb színűek. Ez azért van, mert a színeket a pikkelyek alatti guaninról jövő visszaverődés okozza. A tengeri akváriumban azonban a halak élénk színeit színanyagok okozzák, így ezeket nem érinti a fenéktalaj színe.

Hogyan használják a halak
a talajt?

Sok édesvízi hal íváskor ténylegesen "használja" az akvárium talaját; példáué a Rachov díszes pontya lyukakat ás a homokba, és azokba rakja a petétit. Néhány tengeri faj beássa magát a homokba éjszakára, míg mások, pl. a Sárgafejű állkapocs hal, alagutat készít benne, amit rejtekhelyéül használ.

A talaj, mint termesztő közeg

Noha a valódi vízinövények nem a gyökerükön keresztül táplálkoznak, gyökereikkel rögzítik magukat, tehát sok faj erre használja a talajt.

A talaj, mint szűrő közeg

A biológiai szűréshez olyan közeg szükséges, amelyen a nitrifikáló baktériumok el tudnak szaporodni. Kavicságy vagy a tengeri akvárium korallhomokja ideális.

Az édesvízi akváriumok anyagai

A leggyakrabban használt anyag a medence aljának borítására, a kavics. Kapható az akvaristaboltokban és biztonságosan használható a legtöbb édesvízi akváriumban. Kavicsot azonban (vízkeménységet növelő anyagot, pl. mészkövet tartalmaz) nem szabad lágy vízű medencében használni. A kálciumtartalom vizsgálatára adj kis híg sósavat vagy ecetet a mintához. Ha a sav pezseg, akkor a keménységet okozó kalcium jelen van.
A kavics általában sötét, sárgásbarna márványos színű. A festett kavics nem ajánlott: a ragyogó színek tompítják a halak színeit és a festéshez használt anyag kioldódhat, így hatással lehet a víz kémiai összetételére és a halak állapotára.

A sósvízi akvárium anyagai

A kalciumban gazdag kavics és homok biztonságosan használható az ilyen típusú akváriumban:
valójában ezek segítenek a megfelelő körülmények fenntartásában. Zúzott korallhomok is használható, de az drága. Zúzott mészkő, zúzott kagyló, kagylóhéjak, mészkő és dolomit szintén alkalmas.
Olcsóbb megoldás a tengerparton gyűjtött homok és kavics.

A talaj anyagának mérete

A 3 mm körüli méret a legjobb. Ha az anyag túl kicsi vagy túl nagy, annak veszélyes hatásai lehetnek:

- Túl nagy: az el nem fogyasztott eleség közéjük
   hullik, a halak nem férnek hozzá; vízszennyezést
   okoz

- Túl nagy: mivel a nitrifikáló baktériumok számára kis
   felületet biztosít, az öntisztulás nem lesz hatékony

- Túl kicsi: a növények nehezen gyökeresednek

- Túl kicsi: akadályozza a víz áramlását a talaj
   alatti szűrőn keresztül

A fenéktalaj előkészítése

Bármelyik anyagot használod is, annak tisztának és idegen anyagtól mentesnek kell lennie. A kavicsot és más anyagokat a legjobban kis adagokban - mondjuk félvödörnyit egyszerre, lehet mosni. Vidd ki a vödröt, és vezess bele egy kerti tömlőt. Amikor tiszta víz folyik ki a vödörből, akkor tiszta a kavics. Ha a természetben gyűjtött kavicsot szeretnéd felhasználni, tégy egy mintát egy vödör vízbe néhány napra. Figyeld meg mi történik. Ha erős szag árad a vödörből, akkor azt jelzi, hogy a kavicsban lévő élőlények elpusztúltak. Ezután alaposan mosd ki a kavicsot, ezzel használatra kész is. A korallhomokot pár napra háztartási fehérítőbe téve, és ezután gondosan kimosva használható.

A fenéktalaj elhelyezése

Ha talaj alatti szűrőt akarsz használni, a szűrőlemezt a fenéktalaj előtt rakjad be.
Körülbelül egy tele tízliteres vödörnyi talajt használj minden 900 négyzetcentiméternyi felületre. A fenéktalajnak viszonylag mélynek kell lennie a medence alján, és úgy lejtenie, hogy hátul magasabb, mint elöl.