Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tűzhalak

2008.03.09

 

Tűzhalak - Pterois sp.

 

A Scorpaenidae azaz sárkányfejű hal-félék családjába több mint 300 faj tartozik, melyek pompás egyedei a világ trópusi és mérsékeltövi tengereiben találhatók meg, s míg közülük egyesek a korallszirteken, addig mások a sekély vizekben találtak otthonra. Színüket változtatva szinte láthatatlanul képesek beolvadni környezetükbe.

A tűzhal-félék (Pteroinae) alcsaládjának fajtól függően 9 és 40 cm közötti méretűre növő. tagjai a Vörös-tengertől egészen a Csendes-óceánig megtalálhatók. A tűzhalakat (Pterois) erősen megnövekedett mell- és hátúszóikról, meghosszabbodott úszósugaraikról könnyen felismerhetjük. Szemük fölött és a száj környékén tapogatószerű bőrkinövések láthatók, alapszínük barnásvörös, csíkos vagy foltos mintával. Feltűnő megjelenésük miatt kedvelt akváriumi halak.

A tűzhalak lassú úszók, általában talajközelben tartózkodnak, ennek megfelelően úszóhólyagjuk is többé-kevésbé fejletlen. A lassú úszás azonban ne tévesszen meg senkit, mivel veszély esetén, vagy ha eleségre vadásznak, akkor - igaz csak rövid távon, - de nagyon gyorsak tudnak lenni! Példányaik magányos farkasként, de akár 12 fős csapatba verődve is előfordulnak.

Elsősorban alkonyat után aktívak és testi adottságaikat kihasználva úszósugaraik segítségével terelik kedvező pozícióba áldozatukat, ami azután villámgyorsan bekapnak. Bár hátúszójuk tüskéi mérgezőek, ezeket táplálékszerzére nem használják, kizárólag a védekezés során játszanak szerepet. Tengeri merülés és akváriumi tartás esetén is legyünk nagyon óvatosak a tüskékkel, mivel mérgük a szövetek erős megduzzadását, bénulást, keringési zavart is okozhat.

Akváriumi etetésük: élő és fagyasztott hal, rák, garnéla. A vadonfogott példányok csak mozgó, élő eleséget fogyasztanak, de idővel hozzászoktathatók a felengedett fagyasztott eleséghez is, amíg az az áramló vizben lebeg. A fentiek miatt tartásuk kellő körültekintést igényel és kezdőknek nem ajánlottak ezek a pompás halak!

A tűzhal Más halakkal való társítása is problémás, mivel ragadozóként a nála kisebb halakat, rákokat, garnélákat eleségnek veszi. A legjobb, ha magában tartjuk, ha mégis társítjuk, akkor passzív viselkedésére tekintettel feltétlenül nyugodt, vele azonos méretű vagy nagyobb méretű lakótársakat válasszunk számára. Az akvárium berendezésénél gondoskodjunk kellő számú búvóhelyről is.

A hímek feje erőteljesebb. A násztánc alatt a hímek színe sötétebbre változik. Ívás idején nemcsak a hímek között folyik rivalizálás, hanem akár a nőstényt is megtámadhatják. Egyes fajai elevenszülők, míg a többieknél az ikracsomók szabadon úsznak a vízfelszínen, majd itt kelnek ki a lárvák és fejlődnek ivadékká, amik kb. 5 cm-s korukig színtelenek.